Ezt a blogot nem azért kezdem el írni, mert követőket szeretnék. Ez csak egy eszköz, ami talán segíthet feldolgozni azt a sok mindent, ami velem történt/történik. Nem biztos hogy mindent le fogok tudni írni, mert ez a dolog már régen kezdődött.
De ki kell másznom belőle. Magam miatt és mások miatt is.
A bejegyzéseimet igyekszem nem túlgondolni, s majd később szerkeszteni, hogy “jobbak” legyenek. Most nem ez a cél.
Pánikbeteg vagyok, és depressziós lassan egy éve. Igen, 18 évesen, bár ez szerintem nincs korhoz kötve. Lehet hogy a felnőttek, a nálam idősebbek ‘tapasztaltabbak’ ‘okosabbak’ nem fognak velem egyetérteni. Nem kérek bunkó hozzászólásokat, kíméljetek a ‘régen a fiataloknak nem voltak ilyen problémái’-dolgoktól. Tudom, hogy nagyon sok korombeli szenved ettől. Volt okom rosszul érezni magamat, bár tudom, hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben levők is. Ettől függetlenül még úgy érzem, segítségre szorulok.
De senki sem segít. Ezért kell segítenem önmagamon. Lehet hogy ez önsajnálat, lehet akármi, nem érdekel.
Kommentek